A meztelenséget nem lehet levetkőztetni. A meztelenség versei azonban nem idegenkednek az értelmezés fátyolköntösétől. Az erotikus felajzottság nyelvi alakot kérő meztelen költeményei: az elragadó elragadtatottság ragyogó strófái sorakoznak e lapokon. Pőreségük a világegészet felmérő értelem öltözéke is.
Turczi István a gyönyörűséges „test a lelke mindennek” jelszóval felvonuló versei a magyar irodalmi múlt szerelemerdejéből, vágyrengetegéből indulnak. A mandulafácska-nőbe belevesző Janus Pannoniustól, a múzsák közt vágtázó Balassitól, a szabad szájú Csokonaitól a királyi Adyig, szerelemkamasz József Attiláig megannyi költőelőd pillanthat kedvtelve e páratlan gyűjteményre, melyben a test tiszta, végeérhetetlen szépségét, a test formáiból áradó hívóerőt a társalkotó Eifert János művészi aktfotói forrasztják a környezet mértanába, a természet egyetemességébe. Fiatalság, pajzánság, életöröm, termékenység, kéj, kétely ébred-izzik-csöndesül egymásba, egymásra.
Alétről való tudás – és a lét tudása emberi mivoltunkról. Curriculum vitae, mese, dal, ima, nyers csata- és jajkiáltás, graffiti – Turczi oltárán nincs irodalmi műfaj, megszólalásmód, amely ne engedelmeskedne a test(beszéd) hívásának. V betűre tárul a kar, a láb. Victoria.
TARJÁN TAMÁS
bezár